Ugrás a tartalomhoz

Libapimpó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Libapimpó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Rosoideae
Nemzetség: Pimpó (Potentilla)
Faj: P. anserina
Tudományos név
Potentilla anserina
(L.) Rydb.
Szinonimák
  • Argentina anserina
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Libapimpó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Libapimpó témájú kategóriát.

A libapimpó (Potentilla anserina) a rózsavirágúak rendjébe ezen belül a rózsafélék családjába tartozó növényfaj. Népies nevei: egérfű, létrafű, libavirág, lúdláb, pimponya; Erdélyben: rucafarok.

Elterjedése, élőhelye

[szerkesztés]

Nagyon vízkedvelő növény, ezért legelterjedtebb nedves területeken folyók, tavak mellett, árterek és utak mentén, legelőkön is termő, évelő növény. Csak az északi félgömbön fordul elő.[1] Nevét onnan kapta, hogy főleg libalegelőkön gyakori, és a libák nagyon kedvelik.

Megjelenése, jellemzői

[szerkesztés]

10–15 cm magas, földön kúszó, vékony hosszú indájú növény. Rövid nyelű tőlevelei szárnyasak, felállóak, alsó felükön ezüstös, a felső sötétzöld színűek és fűrészes szélűek. Hosszú kocsányú virágai ötszirmúak,[1] fénylő aranysárga színűek. Májustól szeptemberig virágzik.

Hatóanyagai

[szerkesztés]

Drogja (Anserinae herba) ellagcsersavat, kvercitin flavont és kvercetin aglikont tartalmaz. Még tartalmaz illóolajokat, nyálkát, ásványi anyagokat, flavonoidokat, tanninokat és keserű anyagokat is.

Gyógyhatásai

[szerkesztés]

Főzetét gyomor illetve bélvérzés, hasmenés, bélhurut, gyomorfekély és bélfekély ellen használják, illetve ülőfürdőt készítenek aranyér ellen. Használják minden természetű menstruációs zavarra, minden természetű vérzésre (külső-belső), gyomorfájdalmakra, vérszegénységre, ízületi gyulladásokra, mindenféle természetű nőgyógyászati bajokra, hasi fájdalmakra, méh fájdalmakra, hasmenésre, gyomorgörcsökre, ekcémára, fogínygyulladásra, szem könnyezésére, csontritkulásra, vesekő esetén, égés vagy fagyás esetén, vastagbél- vagy méhrák esetén, seborrheás bőrre, bélféregre, bőrfekélyekre, rendszertelen menstruációs ciklus esetén.

Gyűjtése

[szerkesztés]

Gyűjtendő az egész virágos növény, májustól őszig, vigyázva, hogy gyökeres rész ne kerüljön a gyűjtött részek közé. Kerüljük az országutak szélén termő növények gyűjtését, mert nagyon porosak. Ha mégis innen gyűjtjük, feltétlenül mossuk meg a növényt. Padláson vékony rétegben terítsük szét, és szárítsuk addig, amíg a vastagabb szárrészek is könnyen törhetővé válnak.

Használata

[szerkesztés]

Étel után javasolt fogyasztani, mivel gyomrot irritáló anyagokat tartalmaz. Vese- vagy májbetegeknek ellenjavallt a fogyasztása!

Források

[szerkesztés]
  • Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest, 1987

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 94. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8

Képgaléria

[szerkesztés]